Mikor az ember érzi hogy lenézik,más lesz.Elkezd másképp működni,valami belső kényszer váltja ki belőle.Büszkeség,dac kerekedik felül,önérzete elkezd túlműködni.Nekem eléggé ahhoz hogy más legyek,ami már nem az igazi énem.Ettől pedig még rosszabbul érzem magam.Gátol a normális,jóindulatú cselekedeteimben.Pedig szeretek jónak lenni.Akkor érzem jól magam.

Tandari Éva: ...S én sírnék ...zokognék

ha nem száradt volna szívemre
Múlt és Jelen és Jövendő
minden eddig el nem sírt könnye.
Vajúdva zokognék ki minden kínt s bánatot
mit lelkemre árasztott eddig a Világ
jég-szilánk mosolyú, unott közönye.

nem és igen

közt vívódom

mindkettő itt

sötét harcát

vívja bennem

kőszikla nemek

miért erősebbek

múltbéli szakadékok

omlásaiból jönnek

hatalmukban tartanak

hová lettek

az isteni igenek

az igazi énem

kettétört akaratlan

mint anyám

virágvázája összeragasztva

őrizgetem régen

Sajnálom,de idegesítenek.Annyira lelkiismeret furdalásom van emiatt.Szégyenlem saját magam előtt.

Sokat beszélgetek magammal.Nincs kivel.Néha panaszos,de itt legalább meg tudom osztani azokat a gondolataimat,melyek foglalkoztatnak az élettel kapcsolatban.