ZSOLTÁROK ALT HANGRA – ANTONÍN DVOŘÁK-ÉRT
áldott legyen a madár aki elveszítette tollát
fájdalommentesen hullott a földre akár egy
sápadt levél ami a megújulás kódját őrzi
erezetén legyen áldott a madár sárga csőre
mert melegen tartja az Örökkévaló anya-
nyelvét áldott legyen a hitben lakó fény
amit szent szavakba önthetünk dicsértessenek
a győzelem jelét formázó combok mert
közéjük záródik a szerelem és az érkezések
éppúgy legyenek áldottak ahogy a távozások
szálljon áldás a szánkra amikor nem ejtjük ki
neved és az elcsigázott égen áldassék a
csillagkép ami új csodákhoz vezet legyen
áldott a lépéshez szükséges erő szenteltessék
meg az idő árka ahol oly sokat sírtunk és
medrének mélye mert megismertetett bennünket
a magassággal
2
áldott legyél Mindenható mert mindent megadtál
amit kívántunk ha elég pontosan fogalmaztuk meg
kéréseinket de lassan elfeledtük a közös nyelvet
hegyekre emeltük tekintetünket és szárnyakra
vágytunk teljesítetted Könyörületes de nem mondtad
hogy minden felszállásnál elveszítjük egy tollunkat
íme itt állunk előtted tollainkat elpazarolt repülni
képtelen angyalok és áldunk amiért zuhanó testünk
alá tartottad óvó kezed hogy csupasz drótfonat
szárnyunkat vonszolhassuk magunk után a porban
3
lelkünket felüdíted nyugodtan bejárhatjuk
a halál völgyét is ha úgy tartja kedved
visszatérhetünk kívül rekedtek szögesdrót-
kerítés mögül nézzük a mások számára
biztosított legelőket ismerjük botod
vigasztalásának erejét de nem félünk
semmitől mert velünk vagy mindennap
téged dicsérünk és felsoroljuk világ-
rengető tetteidet kérünk téged tartsd
számon bűneinket de ne feledkezzél
meg utódainkat szeretni
4
íme szakadékok mélyéről kiáltunk hozzád
mert még mindig hiszünk ígéreteidben hogy
egyszer eljön az az ország amiről példa-
beszédeidben szóltál és amiből évezredek
óta száműzötten élünk folyóvizeid tavaid
mellett ülünk és alt hangon énekelünk saját
halotti szertartásunkon homlokunkat költöző-
madarak légifolyosója glóriázza gyertyákat
gyújtunk érted és áldjuk a földkerekséget
bevilágító villámaidat mert tudjuk így hirdeti
az ég igazságodat pusztában lakók hisszük
megbocsátásodat és menedéket keresünk
viharod elől