Tandari Éva: ...S én sírnék ...zokognék
ha nem száradt volna szívemre
Múlt és Jelen és Jövendő
minden eddig el nem sírt könnye.
Vajúdva zokognék ki minden kínt s bánatot
mit lelkemre árasztott eddig a Világ
jég-szilánk mosolyú, unott közönye.
Könnyek árjában mosnám arcom s lelkem;
hónál is tisztábbra mosnám: ne lássa
Isten sorsom, vétkem és átkom ...
Vakító tisztára mosnám, hogy egyszer
jogom legyen tán mégis átlépni
e könnytelenné dermedt,
rettegő valóságon
