Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is... Őri István
titok voltál
de nem tagadtam
élő halott
szerelmünk vállaltam
ahogy megláttalak
attól a pillanattól
élő pecsétként
égsz kiszakíthatlan
úgy hívtalak
szép szerelmem
lettél akaratlan
de temetni kellett
minden nap
mi annyira
élt bennem
azóta is temetgetem
le kell ülni
a börtönt mit
az élet
ránk szabott
rácsain túlra
hiába tekintünk
az igaz szabadság
elérhetetlen szivárvány
tűnése a semmibe