Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is... Őri István
szemed kékjét
már csak
az a romház
őrzi omolva
térdre végtelen
mégis valami
tartja életben
lépcsőin vágyaink
mélybe zuhantak
vadhajtás volt
el kellett
vágni kegyetlen
nyílt seb
maradt életem
bús remény
