Szép Ernő
Én nem tudom

Talán a tenger mélyéből jövök
Mert úgy esik le néha a fejem
Hallgatni méla, méla lágy selyem
Borult és zúgó csendet, mely örök

milyen kevés

és gyámoltalan

a szó 

úgy kimondva

onnan lentről

a lenézett ingoványából

csak még

mélyebre süllyedve

a lélek bezárul