ámulatba ejtesz

platánfa szerelmem

te tudod

elvett  igazságom

lelked zöldjében

létezik némán

bólintasz rá értve

engem érthetetlent

látva befogadsz

esik az eső

fájó könnye

kis babám

sírján sír 

a vadrózsabokor

negyvenhárom éve

bánatom nem

múlik érted

kis angyalkám