a múlt jön

felém mindenhonnan

házak között

régi színhelyek

hangulatok ébrednek

mindinkább a múltban

élek hasztalan

a jelennel nem

tudok mit kezdeni

nincs már erőm

újra élni

Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.