Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is... Őri István

2017. szeptember 10. 00:52 - lilamagnólia

Vers

Gál Éva Emese: Ablak

A végtelen csak addig otthonom,
amíg nyithatom és bezárhatom,
hogy biztonságot nyújtson az az űr,
ami határtalan marad belül,

s csak szívünk galaxisával dobog.
Sejtekként ragyognak a csillagok,
hogy véges létünkben a végtelen
a hiány kiáltójele legyen.

Szaporodnak a gondok, mint a csend.
Egyre több csillag hamvad idebent,
s egyszer az égbolthoz nem lesz elég

a kívül-belül rekedt messzeség,
mintha a távlat bezárná magát.
Ablaktalan lesz az egész világ.

komment
2017. május 01. 02:06 - lilamagnólia

Vers

Reményik Sándor: Omnia mea mecum porto
Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.
Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.
Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.
Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.

komment
2017. január 28. 22:13 - lilamagnólia

Pethes Mária verse

ZSOLTÁROK ALT HANGRA – ANTONÍN DVOŘÁK-ÉRT

áldott legyen a madár aki elveszítette tollát
fájdalommentesen hullott a földre akár egy
sápadt levél ami a megújulás kódját őrzi
erezetén legyen áldott a madár sárga csőre
mert melegen tartja az Örökkévaló anya-
nyelvét áldott legyen a hitben lakó fény
amit szent szavakba önthetünk dicsértessenek
a győzelem jelét formázó combok mert
közéjük záródik a szerelem és az érkezések
éppúgy legyenek áldottak ahogy a távozások
szálljon áldás a szánkra amikor nem ejtjük ki
neved és az elcsigázott égen áldassék a
csillagkép ami új csodákhoz vezet legyen
áldott a lépéshez szükséges erő szenteltessék
meg az idő árka ahol oly sokat sírtunk és
medrének mélye mert megismertetett bennünket
a magassággal

2

áldott legyél Mindenható mert mindent megadtál
amit kívántunk ha elég pontosan fogalmaztuk meg
kéréseinket de lassan elfeledtük a közös nyelvet
hegyekre emeltük tekintetünket és szárnyakra
vágytunk teljesítetted Könyörületes de nem mondtad
hogy minden felszállásnál elveszítjük egy tollunkat
íme itt állunk előtted tollainkat elpazarolt repülni
képtelen angyalok és áldunk amiért zuhanó testünk
alá tartottad óvó kezed hogy csupasz drótfonat
szárnyunkat vonszolhassuk magunk után a porban

3

lelkünket felüdíted nyugodtan bejárhatjuk
a halál völgyét is ha úgy tartja kedved
visszatérhetünk kívül rekedtek szögesdrót-
kerítés mögül nézzük a mások számára
biztosított legelőket ismerjük botod
vigasztalásának erejét de nem félünk
semmitől mert velünk vagy mindennap
téged dicsérünk és felsoroljuk világ-
rengető tetteidet kérünk téged tartsd
számon bűneinket de ne feledkezzél
meg utódainkat szeretni

4

íme szakadékok mélyéről kiáltunk hozzád
mert még mindig hiszünk ígéreteidben hogy
egyszer eljön az az ország amiről példa-
beszédeidben szóltál és amiből évezredek
óta száműzötten élünk folyóvizeid tavaid
mellett ülünk és alt hangon énekelünk saját
halotti szertartásunkon homlokunkat költöző-
madarak légifolyosója glóriázza gyertyákat
gyújtunk érted és áldjuk a földkerekséget
bevilágító villámaidat mert tudjuk így hirdeti
az ég igazságodat pusztában lakók hisszük
megbocsátásodat és menedéket keresünk
viharod elől

komment
Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is... Őri István
süti beállítások módosítása